A mindenórás Paula és párja Paulov, izgatottan és türelmetlenül várták kölykeik megszületését. Az odút, amely az erdő legszebb részén állt, Paulov maga készítette jövendő családja számára. Rajongva szerette gyönyörű hitvesét, aki a farkas falka legszebb teremtése volt. Paulov büszke volt arra, amit elért és úgy érezte, a világ legboldogabb fehér farkásává válhatott. A két kölyök, Prince és Philippe gyönyörűek lettek. A két kis hímfarkas fajtájuk legszebb, legszabályosabb jegyeit hordozták magukon. Paulov melle a duplájára dagadt, a szíve hevesen kalapált a teste bal oldalán, majd kiugrott a helyéről. Boldogságában – úgy érezte – joga van hozzá, hogy bemutassa őket a falkának. Nem kért engedélyt a falka vezértől, sajnos ezzel nagy hibát követett el. Vétett a fehér farkasok törvényei ellen. A két kis kölyök szemlátomást szépen cseperedett. Paula és Paulov tökéletes boldogságban élték a mindennapjaikat. Paulov sok időt töltött szeretett családjával, valósággal rajongott értük. Sokat játszottak, amely közben tanította a fiait, úgy gondolta, hogy alaposan felkészíti őket az életre. Néhány év múlva azonban jelentős változások kezdtek mutatkozni a kis család mindennapjaiban. Paulov nem vett észre semmit, pedig nem egyik napról a másikra történtek. Paula egyre elégedetlenebb lett, de nem mutatta. Philippet a nagyobbik kölyköt sokkal jobban kényeztette. A legfinomabb, legegészségesebb falatokat neki adta. Sok mindent megengedett neki, mondhatjuk elkényeztette a kölyköt. A kicsi Prince olyan volt, mintha ott sem lett volna. Paula kötelességszerűen foglalkozott vele. A kicsi Prince nem volt elhanyagolt, mindent megkapott, mégis magányos volt, magára hagyatott és magába fordult. Egyébként is befelé forduló személyiségűnek született, mondhatjuk introvertáltnak. Érzékeny volt, színes és mély érzésekkel teli lehetett volna az élete. Ezt azonban nem tudta megélni, mert nem tanulta meg senkitől, hogyan kell kimutatni, megélni azokat és a kreativitás erőivé alakítani, átszínezni azokat. A kölykök cseperedtek, Paula úgy gondolta, hogy elvégezte a dolgait a kölyökneveléssel kapcsolatban. Igazából nem tudta Ő, hogy ezt miért is csinálja így, ösztönösen cselekedett, hiszen az Ő anyja is fiatalon magára hagyta Paulát. Paula még mindig fiatal volt, szép, ösztönös, önző és roppant módon nagyravágyó. Úgy érezte kevés neki Paulov, hirtelen még többet akart. Amennyiben kívülről ránézett volna saját életére, láthatta volna azokat az értékeket, amelyeket egyáltalán nem becsült semmire. De többet akart, önző módon és mindent elsöprően. A falkavezér fia Gregor, csapta neki a szelet, amelyet minden gond nélkül elfogadott. Még többet és többet akart. Azt gondolta, hogy az élet attól jó, attól lesz boldogabb, ha gazdagabb, módosabb, „valakivé válik” és ezt mindenki számára meg tudja mutatni. A falkavezér fia, ez már valami, ő lehet a „királynő”, hiszen Gregorra száll át a falka vezetése, ha apja itt hagyja ezt a fizikai valóságot. Eleinte csak több órára kimaradt, mindenféle színes történeteket kitalálva. Paulov ezt nem vette zokon, hiszen mindig sok időt töltött a fiaival, szeretett velük lenni, és már hozzászokott, hogy egy ideje Paula egyre kevesebbet vett részt a családi „együtt programokban”. De Paulov sem volt ostoba, sajnos benne is felmerültek a kétségek egy idő után. Egyszer a gyerekekkel elment Paula elé, de Paulát nem találták a „megadott” helyen. Visszafelé haladva az odúhoz az erdőben meglátták Paulát és Gregort együtt andalogni. Paulov mindent megértett, s abban a szempillantásban összeálltak azok a kis mozaikdarabok, amelyek az utóbbi időszakban furcsák voltak, de nem foglalkozott velük. Kitört a vihar kettejük között. Nyilvánvaló, hogy az eddig megismert személyiségjegyek alapján Paulának állt feljebb. Mindent, ami undorító, mocskos, igazságtalan Paulov fejéhez vágott. Az önző, autoriter és magamutagató lélek így vergődik a stresszben, hiszen eredendően kisebbrendűségi érzésben ragadt. A kisfarkasok is végignézték a jelenetet. Ez volt az a pillanat, amikor mindkét kölyöknek valamilyen szinten megpecsételődött a sorsa. Az útjaik szinte kijelöltté váltak. A minták, berögződések, tapasztalatok determinálták a jövőjüket. De ne rohanjunk annyira előre. Talán lesz valami a mindennapjaikban, amikor átveszik a saját sorsuk irányítását? Rájönnek vajon, hogy másképp is élhetnek, mint amilyen példákat, mintákat mutattak nekik a szüleik? Lesz akkora bátorságuk, hogy teljes egészében megváltoztassák azt, amit addig tanultak? Milyen életet fog élni az elkényeztetett nagyobbik kölyök, aki önmaga is önzővé vált a neveltetése által? Milyen életet fog élni az a másodszülött kölyök, aki mindig olyan volt, mint aki láthatatlan, ott sem vagyok állapotban lévő, családban élő, de magányos személyiségű? Rengeteg történetet írhatunk a mese végére………..